TAVASZ A FALUBAN

Pufók felhők, dalos fuvalmak,

Foltos fény-mezők a mezőkön,

Kínok a szívben. Ő jön, ő jön,

A szent Tavasz. Ideragyognak

Messze szivek és messze faluk.

Multból az ember s szántott kertből

Kukacot kapar a tyúk.

Hát jönni fog megintlen újra,

Újra uszítva, hitegetve?

Ősz lesz megint. Kinek van kedve

Ezt az ügyet végigcsinálni?

Hiszen a vágy már születve fut:

Télből az ember a halálba

S tyúk-ólba szalad a tyúk.