Tavasz kezdetén

Néma várás ül ma a nagy világon.

Csókos szellő rengeti vágyam árját,

És kínzott szívek panaszos beszéde

Tör ki belőlem.

Vérszopó, vad zsarnok a tél. Nem enged

Szóhoz jutni. Ámde uralma tűnik

S a tavasz kegyes keze nyújt nekem most

Írt sebeimre.

Merre jártatok, kicsi, zöld gyümölcsök,

Illatos bimbók, fakadó rügyek, mind?

Mért nem jöttetek hamarább? Mi vártunk

Egyre tirátok.