TAVASZDAL.

Darvak röpülnek át

Kinyilt folyók felett,

Hirdetve hangosan

A várt kikeletet;

És bár a föld kopár,

Szinetlen a vidék,

Kéken sugárosan

Mosolyg alá az ég.

A földben élni kezd

Ezer mag és csira,

S kibúni vágy a nap

Meleg sugárira;

Lombos lesz a liget,

Virágos a mező,

S ezer vidám gyönyört

Talál az érező.

Óh csak nekem jöend

Hiában a tavasz;

Az én virágomat

Nem adja vissza az.