Tavaszi éj

Feketefátylas ég alatt

Mezők és tornyok alszanak.

Alszik Milano, Moszkva, mind,

A vágyaink és bajaink.

De lenn az áldott föld alatt

A szent csírák nem alszanak.

Az örök erjedő erők,

Dúsan, vígan gerjednek ők.

Szívek hamvából ég fele

Nő, nő az Élet gyökere.

Örök törvény parancsa szól

S egy éj során száz hant alól

A sarj kikél s minden felett

Arany napunk is fölnevet!