TAVASZI REGGEL.

A bércet már a hajnal aranyozza,

A völgy virágit gyönggyel harmatozza;

Fű és fa lombján hűs szellő legyint át,

Ébresztgeti a lepkét és pacsirtát.

A sullogó patak mintegy megbátrul,

Vadrózsa bokra ég a napsugártul;

Fény mindenütt, víg zaj minden zugolyban,

Az ég mosolyján a föld szíve dobban.

Oh fény és dal! Tavasznak enyhe napja’.

Elveszett fényét lelkem visszakapja,

Szívem megárad ifju érzelemben,

S ajkamra ismét víg dal hangja lebben.