TAVASZI ÜDŐ

Már a mord télnek

S fene szeleknek

Hullanak napjai, s multon mulnak;

Virágzó fáknak,

Gyöngyvirágoknak

Jádzó szemei nyilton nyílnak.

Kertek palánkja,

Mezők virágja

Zöldellő szinben öltözködik,

Mosolyog Flóra,

Pirul orcája,

Narcissus előtt kevélykedik.

Jönnek a fecskék,

A kis gyermekecskék

A violáknak szépét szedik,

A gyönge Nymphák

Kerteket ássák,

S a virágoknak ágyát vetik.

Erdők újjúlnak,

Rétek sárgulnak,

Hegyek és völgyek mind változnak:

Amott rózsákkal,

Itt tulipákkal

Ligetes berkek illatoznak.

A dám vadaknak,

Kis madárkáknak

Közlött zengése völgyekben hat;

Echo Phillisnek,

Pán seregeknek

Tavaszi karban salvét fujat.

Kesely pintyekkel

Verset énekel

A bojtorványos tengelice;

Szája megszáradt,

Már el is fáradt

A szépen zengő fülemile.

De éjfél korban

Ül a zöld karban,

Szokott nótáját megint kezdi:

Vig zengésével

S trillás nyelvével

Az egész erdőt felserkenti.

A hajnal pírul,

Harmat is lehull,

Vidám sugárral a nap felkél,

Hangos szólással

S madárzúgással,

Vélnéd, az egész erdő hogy él.

Sivölt a rigó,

Csacsog a szajkó,

A galambok is nyájaskodnak:

Egymásra nézve

Fordúlnak rendre,

Felborzott tollal burukkolnak.

A gonosz varjúk

Egybe tódulnak

Midőn ezt látják és korognak:

Meggörbűlt nyakkal

S dugúlt torokkal

Kár! Kár! kiáltván csúfolkodnak.

A für tilinkál

Faunus furullyál,

Hangos zúgással verset szólnak;

A kis gedácskák,

Gyönge báránykák

Együtt küzködnek és táncolnak.

Menjünk, kedvesim!

És bölcs pajtásim

A zöld erdőbe sétálgatni;

Komor kedvünket,

Fáradt elménket

Nyájas játékkal vigaztalni.

Pan Satyrussal

Flóra Faunussal

Driadesek közt itten jádzik:

Mosolygó Nymphák

Zsengéjét hordják

A violáknak, s fürtben kötik,

Itt van Diána,

Chloris utánna,

Jönnek elénkbe a sok Nymphák:

Rózsapártákkal,

Szép bokrétákkal

Várnak bennünket a Napeák.