Tavaszi vers

Varázsvonó súrolta

a föld elnyűtt hegedűjét.

Felsíró hang vagyok én is, te is:

mi mind.

Színes párák táncolnak a magasokban.

Olvadt havak tengere alatt

hóvirág fogamzik,

illatos ibolya.

Olvadt nyűgök tengere alatt

szerelem virágzik,

mosolyos szűzek

szeme vágyakozón tapad

ifjak domború mellére –

Éteri-finoman, végtelen távolokból

sohase hallott szimfónia zeng,

fölveri a tavasz ébredő szagát,

a nyári színek kinyújtóznak harmatosan.

S néha-néha parányi szünetekben

fekete mélyből fel-felveti

a vajúdó föld

a Sátán harsogó röhejét.