Tavaszodik...

Tavaszodik már az idő,

Beköszönt a napsugár.

Lelkem édes gondolatja

Fönt, a felleg-honba’ jár.

Nem tudom, de olyan édes

Még a bánat is nekem,

Kék egével, napsugárral

A tavasz ha megjelen.

Kedves ábránd langy fuvalma

Vonul át a lelkemen.

Szép világ van, azt regéli,

Messze, túl a tengeren.

S hallgatom, bár ismerem jól,

Milyen az a szebb haza.

Halkan intek: Voltam én már,

Voltam én ott valaha!

Az a súgár, az az illat

Nem idegen énnekem;

Ha sivár az élet útja:

Gyönyörűnek képzelem!