TÁVOZÁS

Lengve sötét part árnyai közt a csolnak amott száll;

Nyúgoti fenyvek alól szél s hab utána rohan.

És a lyányka halad, s végbúcsút intve kezével

Alkonyi csillagként messze homályba letűn.

Szálljatok ah keggyel, habok istennéi, körűle,

S hozzátok szeliden hű kebelemre megint!