»TE ELŐTTED VOLT«

»Te előtted volt« mindig szálló,

Sokszor síró s néha riszáló

Szegény szava az embereknek:

Ha sohse szerettél: szeress meg.

Tudod, Uram, hogy mostanában

Ólom-tüzek égtek a számban,

Kiálthatnék, hallgattam mégis,

Tudok mindent, hallgattam mégis.

Hatalmat, Te, másoknak mértél,

Túl az aranynál s túl a vérnél.

Egekig a fák sohse nőnek:

Viszed már számadásra őket.

Nekem, együgyübb pásztorodnak,

Azt add csak, hogy ne legyek rosszabb.

Ne hazudjak s az igazról is,

Óh, kevés szót az igazról is.

Tréfál a kezed? Játszik? Büntet?

Nem utáltalak meg - bennünket:

»Te előtted volt«, Te csináltad

S én úgy teszek, ahogy kivántad.

Nem untam meg pásztorod lenni,

Nézni, hallgatni vagy szeretni

S éltem csak akkor csapnám hozzád,

Ha nem orcám volna az orcád.