TE IFJÚSÁG...

Te ifjúság, te forgószél!

Ki szép virágfüzért

Sodorsz magaddal... e virágokat

Futtodban homlokunkra keríted...

Egy perc alatt

Ismét leröpíted,

S gyorsan tovább futasz.

Mi búsan álmélkodva állunk,

S kérdezzük: igaz-e, hogy nálunk

Valál? talán nem is igaz!