Ó TE JÓ VAGY...

Ó te jó vagy, mert szerettél,

mert csókoltál és öleltél.

Ó te jó vagy, mert az ajkad,

mihelyt kértem, odaadtad.

Ó te szép vagy, mert szerettél,

szomjaztattál, éheztettél;

fázni hagytál, égni hagytál,

amig mindent odaadtál.

Áldott vagy te a lányok közt,

száz asszony közt nincs áldottabb.

Mert te magad akaratlan,

mosolyogva megnyitottad.

Ugy álltam meg a véredben,

felsaruzott, sáros lábbal,

miként amaz elődeim

a megbűvölt, vad Jordánban.

Minden ered az enyém lett,

én tettem az asszonyságod.

Áldott érte ama hónap

és két karom legyen áldott!

Te vagy a jó, mert azóta

lányt úgy soha nem öleltem.

Te vagy a jó, mert a másod

soha sehol meg nem leltem.

Te vagy a szép, mert átkod,

mint a napfény, úgy ég rajtam.

S mert utolsó csókoddal én

mindörökre egy maradtam.