Tea-rózsa

By Sándor Reményik

Egy diák jött az utcán szembe vélem,

A gomblyukába rózsa...

Ahogy méla mosollyal ráhajolt:

Valaki adta: sugárzott le róla.

Rózsa, illatos nyárelői rózsa...

Illatos, édes, első szerelem...

Nekem ily rózsám nem volt sohasem.

Más virágra vágytam már akkor is:

Halványabbra, illattalanabbra,

De ritkábbra, csodálatosabbra. -

És közben - elfutott az élet is.