TEGNAPI, VÉN RIADÓ

Kínlódtam s nem hagyom abba

S úgy nézek bele a Napba:

Cseresznyefák fehér virág-tüze,

Nem hagyom abba

S tavaszosan nézek a Napba.

Sőt, sok is az, hogy most élek,

De élet vagyok s itélet,

Nagy, örök és bárgyú-szép tavaszi,

De mégis élek

S minden pillantásom itélet.

Tudom, nem vezethet jóra

Ez a tisztán-látó óra,

Ez a most-már túlosan tegnapi,

Vén riadója,

Életünket száz isten ójja.