Tehenek

Minden este fáradt baktatással

Elvonulnak ablakom előtt,

Feketén és fehéren kocognak

És nem látnak soha engem ők.

Nem tudják, hogy felleg jár az égen

És kigyúlnak fönn a csillagok,

Nem tudják, hogy nyílnak az akácok

S kémény füstje égbe kanyarog.

Minden este jönnek nagy csapatban,

A szemükben egy bánat borong

S ami bennük elmondatlanul fáj,

Monoton zokogja a kolomp.