TÉL ÉS TAVASZ.

Midőn először láttam őt,

Kinn hó borítá a tetőt:

De bennem akkor nyílt vala

Legszebb tavasznak hajnala,

Midőn először láttam őt.

Hogy most utólszor látom őt,

Tavasz vidítja a mezőt:

De szívem mély gyötrelminél

Haldoklik minden, ami él,

Hogy most utólszor látom őt.

Ha majd többé nem látom őt,

Virág borítja a mezőt,

Csermely s madárhang zengenek,

Erdők, völgyek zöldellenek;

De rám nem fénylik bájsugár,

Sötét halomnak éje zár,

Ha majd többé nem látom őt.