TÉLBE-HULLÓ EMBER VÁGYA

Napjaim: koldus, Télbe-hulló,

Csöndes, elszánt betegek,

De vidáman zúgnak körültök

Tavaszi csergetegek

S futó hó alól zöld kacsint:

Meggondolom, hiszen a láz: láz

S én mégiscsak roncs vagyok

S kezdődő Télben várt Tavasszal

Mindhiában baktatok

S aligha érek már Tavaszt.

De csergő, friss álmaim vannak

S tépik Tél-est biborát

S rohannak utánam kölykökként

A nyilandó ibolyák:

Hát hogyha együtt érkezünk?