Telefon

Hallom a hangod messze, mélyből,

Egy régi nyárból száll felém,

Egy mámoros és fényes éjből

Dalol, mint álom és remény.

Hallom a hangod, selyme simit,

Bársonya borzongat megint,

A szavaid, e pajkos villik

Csapata surran szivemig.

A kagyló búg, ó áldott kagyló,

Mely ily dús gyöngyöket terem,

Úgy érzem, édesbús viharzón

A tenger zeng, a végtelen.