Téli dal

Ha mord borúba fúl a nap

Lehúnyva gyász egén;

Setét enyészet áll elő

E földnek éjjelén!

Kiholt az élet, és gyönyör

Vidító éneke,

S a hervadó világi kör,

Gyászolva bús bele.

S ha elborult szüm éjjelén

Kiholt az éltsugár,

Ha szűmben érztem egy sötét

Temetkezést talál:

Dalom reménye elrezeg,

S dalomba fájdalom;

Egy elveszett tavasz felett

A néma sírokon!

A föld tavassza visszatér,

S ujúlva oly dicső!

Éltem tavassza nem derűl

Rideg örökre ő!

Szivem virágit nem hozá

Az éltető tavasz!

Keservem árja hullt reá,

A sír virága az.