Téli képzetek

A táj fehérbe öltözött

befútta a havas tél;

felhő alatt és hó között

magában áll a kastély.

Dinom-dánom, dáridom

hosszu téli este

senki sem jön az uton

mert a hó beeste.

De drótfonálon száll a hír

és búg a nyurga pózna

valaki nyög, valaki sír,

s sok messze cső golyóz ma.

Nellem-nollom, únalom

lanyha téli tábor,

csikasz ordít a havon

torkaszakadtából.

De Afrikában semmi hó,

dobol a sűrü zápor

s a sarkvidéki eszkimó

nem fogy az éjszakából.

Diri-dingi-dingaló,

ez a könyvek éve:

tárva szép a kandaló,

könyv pedig betéve.

Most kerget népet a hideg

a sima városutcán;

most fájva zsong a vén ideg

s repül a szél a pusztán.

Dinom-dánom, dáridom,

mostan áll a farsang

zeng a szél a várhidon,

zeng a várban karhang.

A hó esik, fehér a sík

befútta a havas tél,

s ha szél keféli hómezét,

minden ház messze kastély.

Tam, tam, tam, tam, tam, tamdá,

únalomnak ágya:

kályha mellett ábránddá

fagy az ember vágya.