TEMETÉS

Temetek, gyászom van, lélekölő gyászom,

Temetem elhervadt, boldog ifjuságom,

Amennyi örömet nyújtott hébe-hóba,

Azt mind belezárom sötét koporsóba...

- Szól a harang búsan, végsőt üt az óra.

Nincs ember szivében oly keserü bánat,

Mint az én szivemben. Elnémítja számat...

Itt rebeg ajkamon az utolsó nóta,

Aki nekem dalolt lenn a koporsóba

- Szól a harang búsan, végsőt üt az óra.

Ki fog majd dalolni boldogságról nékem?

Ki ad majd szárnyakat a göröngyös élten?

Ki ad szent álmokat a rideg valóra?...

Minden kincsem ott van, ott a koporsóba’

- Szól a harang búsan, végsőt üt az óra.

Sötét koporsó, bár mindenem elzártad,

Szivem szeretni vágy, ne vidd el e vágyat!

Szeretni vágy szivem minden kis atomja,

Szerelmi vágy nélkül az élet mi volna?

- Szól a harang búsan, végsőt üt az óra.

Temetek. Temetem éltem ifjuságát,

Temetem szívemnek minden édes vágyát.

Óh, de megsiratnám - hogyha könnyem volna -

Kedves halottaim, ott a koporsóba’...

- Szól a harang búsan, végsőt üt az óra.