Temetők

Szeretem és keresem őket,

A gyönyörű, víg temetőket.

Mert csak az élők sírnak, búsak,

A temetők mind koszorúsak.

Ott a virágok dúsan nőnek,

Poraiból a szeretőknek.

A ciprusok úgy integetnek:

Térj meg közénk, fáradt eretnek.

A gondolat itt sarut oldva

Fölnéz a hívó csillagokba.

Királyi bíbor itt elvásik

És rongy lesz a föltámadásig.

Szeretem és keresem őket,

Az igazságos temetőket.

A sírokon úgy elmélázom,

Mint nyájai fölött a pásztor.

És furulyám szelíden várja,

Míg szól az angyal trombitája.