Temetők

Nézd a temetőket,

mily roppant kövérek,

milyen virágosak,

legyektől, lepkéktől

hogy zengenek, és mily

vidámak a fényben.

Jaj, pedig mit ettek?

Csontot, húst, agyvelőt,

anyákat, apákat,

apró gyermekeket.

Mégis mosolyognak.

Repedő bendővel,

torkig jóllakottan,

zsírosan, pogányul

mégis hogy nevetnek.

Mint mindent túlélő,

komisz aggastyánok,

kik már mindent tudnak,

kik már mindent ettek,

és bő ebéd végén,

szörnyű élet után

bölcsen adomáznak.