Tengerész-testvérnek

Tengerész-testvér! – már szürkül az ég,

hideg hullámhegy tornyosul magasba,

sikolt a szél, rohan az ár...

Most vihar készül, tengerrengető!

hajó-fordító, mélybe-temető!

Tengerész-testvér, fogd a kezemet!

Hullám hullámra dübörögve csattan,

repül a hajó, mint a vészmadár,

merül a hajó, mint a halott buvár

recseg és ropog minden eresztéke,

és bömböl a nagy, sivár végtelenség:

most én vagyok az úr!

Meghalt, meghalt a béke!

Testvérem, nézd: az elemek

szűkölnek, fáznak, vonítanak a kíntól –

testvérem, nézd, a bősz erő

játékszer lett a nagy ostor alatt!

De mi ne bújjunk félelemben össze,

ne dermedjen meg sokat-merő vérünk

Valamit érünk

és feszült innal vonjuk a vitorlát

és verő szívvel mentsük a hajót!