Terméketlen percek

Szent termékenység - csókos hatalom -

most - most ölelj át és mostan hajolj rám -

lehelj fejemre ez éjféli órán.

Mondd csendesen susogva: akarom.

Miért kötődsz te makrancos valóm?

Miért vagy önmagadnak ellene?

Most úgy érzem, hogy sírni kellene,

amint sír néha az ég bús szeme,

ha nem tör ki az égiháború,

s a vajudó felhő oly szomorú,

mintha robbanna a tüzes patak már -

s csak vár.

Mostan cikázik át fejem felett,

dadogva már a nyelvemen lebeg,

mind ami volt, van és lesz, megjelen -

mondd ki, hiszen meghal tenélküled -

a végtelenség már felém üget.

Terhes fejem lehajtom csendesen,

s imára szorítom görcsös kezem.

S amerre nézek, nincs sehol, sehol könyörület.

Meddő, bús asszonyok kulcsolják így a kezüket.