Testamentom [1]

Mesék és álmok erdejébe

Ne tévedjetek, emberek,

Vigyázzatok, kemény a végzet

És odavesz a lelketek!

Ne hallgassatok muzsikára,

Mely a szív mélyén hegedül,

Jobb a siket, vásári lárma,

Ó ne járjatok egyedül!

Mesék és álmok erdejében,

Lássátok, én is ott vagyok

És érzem, rám les már a végem,

Meghalnak a hazug dalok.

Nem hallgattam a többiekre,

Kik járt utakon lejtenek,

Szerelmes voltam a szivembe',

Mely dalos, kósza és beteg.

És lássátok, én, bűnös vándor

Nem bánom, meg se siratom,

Hogy elpártoltam a világtól,

Másé a lelkem, a dalom.

Csak az fáj, ha majd üt az óra,

Ha jő az a nagy pillanat,

Hogy félbeszakad majd egy nóta

Az álomszemfedő alatt.