TESTVÉREK MÁJUSA

Sosem volt ilyen májusa a földnek,

ilyen virágos, ilyen lángoló!

A szív sosem lelt még így önmagára,

sosem volt ilyen istenadta jó.

Sosem volt olyan friss a lomb a fán,

mint ma: testvérek vörös májusán.

Egy kézfogás viharzik át a földön

és megroppannak izmok és inak.

A természetnek üde újulása

tanúja szívünk szent álmainak,

melyeknek lángja valóságra vál

ma a sziveknek vörös májusán.

Nem ábrándszülte égi trombitával

rivalg fülünkbe a szent induló.

Egymás szivéből halljuk a morajját,

mely palotát és kunyhót felduló.

És azt mondja, hogy lesz gyümölcs a fán.

mely lombot hajt sziveknek májusán!

Ó, lesz gyümölcse, drága, szent gyümölcse,

éltet adó, üdítő és csudás!

Miénk az út, az élet, az igazság,

mi dolgozunk s hasznát ne lássa más!

Ezt kiáltsuk át kunyhón s palotán

testvérsziveknek vörös májusán!