TETTVÁGY

Tettekre szomjazom,

Nagy sikerek fényes sorára;

Hogy amit álmodom,

Az eszmék ragyogó világa,

Mit türelmes vásznára fest

A mennylakó dús képzelet,

Mit a jámbor papírra ró,

Az érzés, a világbiró:

Megtestesüljön valahára.

Tettekre szomjazom,

Vágyom kéjelgni hatalomban.

Gyönyör vón bírlanom,

Miért szivem magasra dobban;

Lebírni mindent s fölemelni,

Építni, törni, szárnyra kelni,

Úr lenni az anyag fölött,

Ringatnának vad gyönyörök

Napfényben, zengő viharokban.

Tettekre szomjazom,

Sikerre, zajló életárra;

Vesztedre, Hatalom,

A gőgös zsarnokok torára;

Dicső tett volna és merész

Trónra emelni szívet, észt;

Mindent újjá teremtene

Hatalmas gondolatzene

Az akarat “legyen” szavára.

Tettekre szomjazom,

Rombolni és alkotni vágyom.

A harcot áhitom,

A rothadt tespedést utálom,

Uralkodó legyen a költő!

Előtte minden emberöltő

Hadd hajtson térdet és fejet!

Vezesse ő a nemzetet

Merészen, bölcsen, tűzi szárnyon!

Tettekre szomjazom.

A szeretet legyen a törvény,

Az eszme hatalom!

Ne legyen többé átkos örvény

A gondolat s a tett között!

Érezzen föl a durva rög,

S az újjászületett világon

Ragyogva éljen minden álom

Az éj bilincsét összetörvén!

Tettekre szomjazom,

Világot átható igére.

Már lázas ajkamon

Dalok fakadnak ünnepére;

Keresztülzúg a lelkemen,

Izzó gyönyörjét érezem;

Csak jönne már a pillanat,

Átszellemítni, zord Anyag,

Nekem hatalmat adna végre!

Tettekre szomjazom.

Csak nyílna már a büszke pálya!

Merészen, szilajon

Vágtatnék a dicső tusába.

Szivemnek hadd omolna vére,

Csak hághatnék undok fejére,

Döfhetném át sötét szivét,

Kit a hazugság örve véd,

Ki gúnyt tetőz e szép világra!

Tettekre szomjazom.

Rohannék már a csatatérre!

Csak nyílna alkalom

A szívek bajnokversenyére!

Nem fog legyőzni nyers erő,

Delejáramként tör elő,

Mint egy hatalmas lángfolyam

Minden korláton átrohan

Szívem halhatatlan szenvedélye.

Tettekre szomjazom,

Dalombul még tettek születnek;

Lángokkal olthatom

Vad lángjait zajló szivemnek.

Születni látok nagy időket,

A szellem újra vakmerő lett,

A képzelet magasra csap,

A szív korlátlan és szabad,

Pusztuljon el a korcs, ki reszket!

Vágyak gyümölcse: tett,

Te vagy a férfi Ideálja.

Nem puszta képzelet

Dús életem napfényes álma.

Vértestet ölt kín és öröm,

A lét korlátit áttöröm,

Túl anyagon és túl időn

Örök mámorba széditőn

Zúg az itélet harsonája.