Thamyris

Már béna vagyok, már néma vagyok,

naponta felejtem a dalt:

látod Thamyris, látod Thamyris,

mi hozta fejedre a bajt.

Hol Dórion állt, ős pylosi vár,

odajöttél Oichaliából

múzsák mezején, mézes mezején

lábad a dús fübe lábolt.

Előtted az ég vulkántüze égett

hajnal kapuján benyitottál,

hát ím a kilenc, az égi kilenc

ruhája rózsaszin - ott állt.

Ekkor fuvolád, átkos fuvolád

lobbant, mint síkon a tűzek

és mind szabadabban, egyre vadabban

hogy futni riadtak a szűzek.

Hol Dórion állt, hajnal tovaszállt.

Igézve, magadra, bénán,

látod Thamyris, látod Thamaris,

ezért maradsz vala némán.