Thirzis’ érkezése.

Vedd e’ rósát Thirzis! hű kezembül,

mellyre sok köny hullott bús szemembül

még tövénn lassankint töltözött,

‘s téged a’ szerencse üldözött.

Hány szorgalmas csókokkal kérleltem,

hogy kertemben néked felneveltem:

«nyisd meg már, o nyisd meg kebledet,

‘s hozd ölembe vissza férjemet!»

Megnyitotta kelyhét dúzs pompával,

hogy megtisztelhessen illattyával.

Óh! e’ szál jelentse szívemet,

mint ünnepli érkezésedet!

Sok gyötrelmes tüske köztt tikkadtak,

még ohajtott fényre felviradtak,

e’ jeles virágnak díszei

‘s özvegy szívemnek reménnyei.