Thirzis és Kloé.

Lyánka! útat szerelmemnek

nyiss már egyszer szívedbe;

adgy helyt, kérlek, kérésemnek,

(fogadgy szeretetedbe.)

Ím’! e’ szív

hozzád hív.

Nem, Barátom, meg-nem hajlok

hirtelen kérésedre.

Nem lobbannak bőlts Leányok

(szapora szerelmekre.)

Hevesség,

nem hívség.

Ne tsudáld, ha illy kérésem,

vagy szerelmem szapora;

tudod, hogy a’ tűz sebessen

(tsak a’ jó fát lobbantya.)

Úgy a’ Kép,

hogy-ha szép.

Száraz szokott a’ fa lenni,

hirtelen melly fel-lobban!

Lassan kezd a’ nyersebb égni,

(de állhatatossobban).

A’ bőlts szív

lassan hív.