Ti, akik zárt ajtók előtt szepegtek,

Ti, akik zárt ajtók előtt szepegtek,

kis társaim, az éji hidegen,

játékaim nem adom oda nektek,

mert véretek makrancos-idegen.

Garaboncások, vásott ördögök,

a hajatok lóg, zöld a körmötök,

ordíttok, és ha ajtónkat kitárnám,

az üveges-szekrénynek rontanátok,

zengetnétek tütülő harsonátok,

és szánkáznátok szőnyegünk virágján.

De azt akarom, tisztán és fehéren,

legyetek vígak és bársonyba-járók,

a kezetekben egy nagy arany-érem,

s hódítsátok meg az egész világot.

Tinéktek is legyen, ami enyém,

arany-rétes, habos krémeslepény.

És menjetek tovább, kis szöszke hajjal,

kék nyakkendővel menjetek tova,

legyen tiétek az alkony, a hajnal,

a kincs, a gyémánt, a vizit-szoba.

Legyen minden cukrászda a tiétek,

a méz, a bonbon és a karamell,

és szoptasson ez a kegyetlen élet,

mint egy szelíd és lanyha anya-mell.