TILOSAK A NŐI CSODÁK!

Hogy búcsu nélkül vánszorogtam vissza én

a tiszta nyári hajnalon, a fenyveserdő mentén:

ne, ó ne mond utánnam a forró nyári szélbe

rossz, csunya szavakat.

Nézd: én eszembe vettem okos fejednek rajzát.

Elmém kinyilt szemednek, mint termő női test.

Minden szép és tökélyes vonalad megszereztem

szerelmeim közé.

De lásd: a hajnal ébren találta bennem mindazt,

minek alunni kéne ily sebes éj után.

Eszembe jutott minden: sok régi-régi csókom

és szégyeltem magam.

Már női test csudáit nékem tiltott becéznem,

én, régi hősszerelmes - lyukaskezü vagyok.

Simitnom szabad már csak bársonyt és női vállat,

mert kéjem elborult.

Ilyenkor visszacsengnek kis régi csengetyücskék,

mik üdvözöltek egykor sok nő szive mögött.

S ha uj leányhoz nyulok, e csengők felsikoltnak

messziről, keserűn.

S - “hazug vagyok, rossz, álnok” - ezt csengik vissza nékem

és régi kéjek ólmát fülembe öntözik.

Hidd el: szépnek talállak, szeretlek és csodállak,

de a Multé vagyok!