TISZA KONTRA ZEPPELIN

Bécs ma roppantul örül,

S zajosan özönli körül

Zeppelint,

Kit léghajójával a lég

Elég

Könnyen emelint.

Szóval Zeppelin vígan él

A népszerűség kenyerén,

És direkt jól érzi magát

A bécsieknek tenyerén.

Ő az, kiért a gyerekek

Felöltöznek fehérbe,

Viszont a frakkos öregek

Berúgnak érte,

Felköszönti hajlongó testtel

A főpolgármester,

S ő az, kit kebelére rázár,

És megcsókol a császár!

Pedig,

Kérem,

Én nem is értem,

Zeppelin miért hetvenkedik?

Én ilyesmit gondolok:

Hát olyan körmönfont dolog

Egy rongyos léghajó?

Na jó,

Én elhiszem most iziben,

Hogy a langyos levegőbe

Oly könnyen lebeg ő be,

Mint hal úszik a viziben,

S hogy könnyen lendíti a szárnya,

Bár hajója egy nagy kaszárnya.

Na jó,

Ez mind igaz,

De jegyezzük meg, hogy nem mindig az

Az ünneplések méltó tárgya,

Kiért a nép torkát kitárja.

Én nem vagyok irígy,

De így,

Bár ő az, kit ünnepel ünnep,

Azt mondanám a Zeppelinnek:

Kuss!

Bécsben ma nem maga

A fő aviatikus!

Mert ma ment fel a Burgba

Egy kiváló úrka,

Akihez mérve, lássa ön be,

A maga gömbje

Csak egy szerény hurka,

Mert ez az úr

A Tisza!

Abbiz a!

Ő ugyan - mert a helyzet kritikus -

Titkolja, hogy ő aviatikus,

De kedves Zeppelin, majd nézze meg,

Az az idő már közeleg,

Hogy sikerül neki összeköpülni

A kabinetjét, s dühöngeni kezd,

Kedves Zeppelin, majd nézze meg ezt,

Hogy fog Tisza a sárgába - röpülni!