Tiszai tájak

Tiszai tájak, végtelen vidékek,

Olyan testvér sorsommal a tiétek.

Én is magány és csönd gyermeke lettem

S fekszem szelíd árván a végtelenben.

És hallgatom a füvek halk növését,

Az esti csöndek mély és bús zenéjét.

És nézem, nézem, hogy az esti felleg

Hogy indul el a hallgatag hegyeknek.

S a fáradt csónak vajjon hova ballag

És töredéke honnan jő a dalnak?

S túl hangokon és gyászos jegenyéken

Bús csillagom hol jár a néma égen?