(TISZTÚL KÖDÉBŐL...)

Tisztúl ködéből gyakran hanyatlani

Készűlt Hazánknak bús ége, elvonúl

A kormos éj vak sátorával

S hátra siet vadon udvarába.

Már nagy Királyink hajdani százakon

Kezdék Hazánkat fényre deríteni,

De, jaj! pirúló hajnalára

Visszaborúlt az irígy setétség.

A vad pogányok, a haza pártosi,

Szomszéd vidékek népei álnokúl

Ősinkre csapván vég veszéllyel

Rettegeték szomorú határit.

De mindenek közt Hősei szűntelen

Villongva védék, nyúgtalanúl ugyan,

De ám erősen mennydörögve

Álla, s merőn örök oszlopánál.

Most béke nyúgszik térein, a gonosz

Hadak kitűntek, öszve sereglenek

Magyar dalokkal Pindus ormán

A kiderűlt napokat köszöntő

Músák! - Imígy jut minden az ég alatt

A fő dicsőség polcira, emberi

Rendeltetésünk: sok veszélyből

Szállni utobb nyugovó határra.