Titkos értelmű rózsa

Lehet, hogy soha ki nem ejtem,

Mit boldog fájón rejt a lelkem.

Mint gyémántot a szürke tokban,

Hordom e kincset mély titokban.

Szent e titok s e némaság szent,

A sírban mondok rája áment.

De szemeimben ott lobogsz majd

S te adsz ajkamra hosszú sóhajt.

A vérem lángra tőled lobban

S virágot nyitsz haló poromban.

Magányos és fekete rózsát

És - nélküled nem lesz mennyország!