Tíz év után

Amerre járok,

amerre nézek,

felém susog

a hűs enyészet,

bedőlt siroknál

búsan bolyongok,

holdfényben úsznak

fönn a falombok.

Amerre nézek,

amerre járok:

egy-egy üres hely,

egy friss sir-árok,

ma is mulatnak

s sírhalmot ásnak!

Bohó világa

a változásnak!

Amerre nézek,

amerre járok,

hívnak a szőke,

bús délibábok,

a csalfa múltból

hiú jövőbe -

küszködve bukni

mindég előre!

Amerre járok,

amerre nézek,

egy új reménytől

mindenki részeg,

s én tépelődöm

e szép világon...

Talányos élet,

talányos álom!...