Tizenkét éves...

Felütöttem a bibliát

tegnap, amikor rossz idő volt,

s olvastam Mária fiát,

a gyermeket, tanítva mélyen

sok bölcs öreget a szentélyben.

Ez a rövid friss olvasás

több volt, mint ezer áttanult könyv

és regényekben annyi más:

kezemet szívemre tapasztva

borultam le a kis asztalra.

Ott künt az eső zuhogott –

és én lelkemmel tapogattam

egy parányi kis zugot ott,

messze, hol még nem járt a lábam,

Jehova-Isten templomában.

És meghúzódva csendesen

újraálmodva gyermekségem

a titokzatos szent lesen:

lestem álmaim égi mását

s gyémántsziporkás tanítását.

Egyszercsak én a nem rokon,

a föld űzöttje felzokogtam:

Ugye, hogy ez az otthonom?

Fázónak tűz, virágnak váza – –

Ugye, hogy ez az Atyám háza?