Többé sohasem

Szívembe béke, s könnyű, tiszta csend.

A szavam nem döccen, de száll és cseng.

A mosolyom, tudom, jól áll nekem.

Nem ül torzszülöttként a képemen.

A világ arany és az Isten jó.

S visz egy magamtól eloldott hajó.

Nyílnak tündöklő, mély kristály-egek.

Pedig be egyszerűn beszélgetek.

Szemben velem egy fiatal leány,

Fény s figyelem dereng a homlokán.

Nem tudja, hogy elfogta a nagyot:

Esztendőben csak egy-pillanatot.

Mikor nincs bennem béna, vak zavar,

S érzem: ilyennek az Isten akar.

Először lát ma engem ez a lány,

És fény és figyelem a homlokán.

Szívembe boldog, könnyű, tiszta csend.

A szavam gáttalanul száll és cseng.

S belül hang nélkül így esedezem:

Ne találkozzunk többé sohasem.