TOLNAI FESTETICS LÁSZLÓ IFJÚ GRÓFHOZ 1798

Festeticset, ki levél által megtisztele minket,

Menj szaporán Músám, tiszteljed vissza nevemben.

Sőt te magad tudván jó szívét gyenge korában,

Részedről mindent tégy tiszteletére. Ha fogja

Kérdeni, mit mivelek? mi dologban töltöm üdőmet

S mint vagyok? e választ add: most ő többnyire nyugszik;

Mert nemigen régen forró hideg érte: azonban

A terhes nyavalyát orvos szerek által elűzte.

Egy borzas Medikus neki megtiltotta, hogy otthon

A megholtakkal ne sokat múlasson, egyébként

A rossz visszakerűl, s úgy meggyomrozza, hogy azt sem

Tudja, ha él-e; talán Földvárra is elmehet. Ő hát

A Medikus recipéje szerént akar élni; s mivelhogy

Ez, Görögországban termett ígékkel ijeszté,

S a nyavalyát súlyosnak, igen súlyosnak itélé;

Most sem Virgilius, sem Flakkus előtte (csudálom)

Nincs böcsben. Tegnap Juvenálist kezdte kezébe

Venni, de mindjárást levetette: mi okból,

Nem mondá: azután két cikkelyt de brevitate

Vitae fennszóval mondott el vén Szenekából,

Akit bátyjának fogadott. Elvégre kisétált

A Duna-hídhoz, hol jár, és kél szüntelen a sok

Ember, s hol csak azok, kiknek nincs pénzek, adóznak;

Mert szabad a vámtól minden majoris abollae.

Míg itt álla, Zsidók jőnek lármázva, mekegve.

Mert a várasnak bérlelt szolgái lopásért

Hajtották: nagy zaj támadt: Mózes követői

Mint a hangyaboly úgy forrtak. Várj egy kis üdőig

Többen lesznek ezek, mint Árpád magzati; ritkán

Vesznek, szüntelenűl szaporodnak. Öt órakor elment,

S íme szerencséjére kap egy új könyvet, örűlve

Vette; Magyar nyelven vagyon írva, de Senki nevével,

A Szép Nem számára; Beszélget Jetta hatalmas

Tündér Asszonyról, valamint Uránia Törpe

Péterről: most hát ezt olvasgatja leginkább.

Mindezeket, Músám, elmondván Festeticsednek

Jót kívánj, s hogy egészségét őrizze, javalljad.

Mert ez, az embernek legdrágább kincse; ki ezzel

Bír, noha látja üres ládáját; mégis örömmel

Él. Ha Takács tőled kérdezkedik: “A te barátod,

(Mondd neki) a kölcsönt kölcsönnel szokta fizetni.”