Tömörkény asztalánál

Iszom a borom, írom a dalom,

Új tavaszon a régi asztalon.

Egy halhatatlan cimbora van itt,

Koccint velem és gondol valamit.

Betyár az élet és drága a bor,

A tavasz is más volt valamikor.

A régi nóta, Dankó dala peng,

A cimbalom, mint sírhalom zizeg.

Az alkonyati tűznek láza ég

A vén Tiszán, mely nem árad ma még.

Mert a vizecske se a régi most,

A másik partján se a régi poszt.

Hej, Pista bátyám, jobb a föld alatt,

De még kiisszuk ezt a poharat.

A siller csillog, mint a vak remény,

Kicsit fanyar, mint ez a költemény.