[Töredék 3.]

Andalogva ernyés hanton

Ül szép Emmi s koszorút fon

Kedvesének homlokára.

A ki messze hadban jára,

S most a béke szent jelére

Visszavárja kebelére.

A kerengő útra néze

Nem jön-e még szép vitéze,

Minden zajra szíve dobban

S arcza édes lángra lobban,

Fel-felszökdös, por ha látszik,

S lombok közt a szellő játszik.

Harsog a kürt, fegyver csillog,

Pánczél, dárda, lándzsa villog;

Több vitéz jő s bú-feledve

Újra kél az élet kedve.

Boldog néptül forr hegy és völgy,

Ott hű mátka, itt vídám hölgy,

Bajnokát remegve várja,

S a jövőt karjába zárja;

Víg daloktul hangzik a táj -

Csak szép Emmi szive még fáj:

Félve kérdi, hol maradt el

Karcsu Zolta fegyverével,

Sok halált osztott-e karja,

Vagy már őt is sír takarja?

Szánakodva mond a kérdett:

Légy erős - s avval búcsút vett

Több hős vágtat el mellette,

Ámde köztük nincs szerette -