[Töredék 5.]

Hogy a gyenge magyar sereg

Mohácsnál megütközött,

De minden vitézség mellett

Szolimán mégis győzött.

Hogy az elfoglalt hazában,

A letiprott Hunniában

Rend s törvény elenyészett,

S felbontván a társaságot,

S lakosok közt igazságot,

Csak fegyver és erő tett.

Ama veszélyes időben

Két nemesek éltenek:

Balázs s Lénárd, kik már régen

Gyülölségbe estenek;

S ellenséges feltétellel,

Háború-igyekezettel

Egymást meg-megtámadták,

Ostromolták váraikat

S szomszédos jószágaikat

Kegyetlen pusztították.

Lénárdnak egy fia vala,

Akit igen szeretett.

Jó ifjú! ámbár fegyver közt

És harczban neveltetett,

Az is mindenkor jelen volt

És az atyja mellett harczolt

A vérengző csatában;

Vitézsége csudákat tett

S mint egy győző csillag fénylett

A csata zavarjában.

Egykor a viadal között

Elragadva tüzétől,

Az ifjú messze elvála

Atyja hív seregétől,

És bajnokul verekedett,

Már éktelen károkat tett

Az ellenség rendében,

Mert kardja minden vágása

Egy embernek volt romlása,

Kit elejtett vérében.

Mérges dühre lobbant Balázs,

Hogy ő ezt megsajdítá,

Hozzá vágtat és vitézit

.... felbuzdítá.

Az ifjú bátran megálla

És Balázszsal kardra szálla.