[TÖREDÉKEK 1]

Kis Asszonyom ne sírj, nagy Egy vagyunk mi ketten,

A végtelenbe megmaradsz velem

Az Ének én vagyok s én rólad énekeltem.

Szép, ártatlan, fehér galambot öltem:

Szivem, fogadd el ifjuságomat.

Rongyos, fakult hitem vadul sikálja,

De szűzre mossa ismét a harag.

Boruljatok csak össze bennem,

Bús Ember, bús Magyar

Mert Egy vagytok ti mindaketten.

Istentelen bú sarkvidékén,

Bús Ember, bús Magyar,

Boruljatok csak össze békén.

A fájdalmak nagy, éhes kedve

Ugyis megmar, miként

Veszett fókát nagy, szörnyü medve.

S fájásotok csak egy nagy fájás.

Mint tenger alól felrobajló vulkán,

Úgy szökken már vágyam feléd, hogy szörnyű

És forró szikláin neked, a messzi,

Vidám vincellérnek szent, csókkarós

És lángoló csudaszőlő teremjen.

Jaj azoknak, akik az isten

Kinőtt cipőit fényesitik

Akik elrongyolt lobogóval

Szívükkel, dobott önmagukkal

Fényesitik,

Jaj azoknak, akik az isten

Kinőtt cipőit fényesitik

Lehet foltozni minden világot