[TÖREDÉKEK 5]

By Attila József

lesz lágy hús s mellé ifju karalábé

ökör hizik és nő a csalamádé

de az már a mi porunkból fakad

mint oroszlán, ki ketrecében bömböl

az öreg bácsi kerti útat döngöl

és testem végül megbetegedett

mert férfi vagyok és nem tudja senki,

még magam sem, hogy mennyit szenvedek.

Egész testében reszket, mint a gyermek,

kit rajtakaptak, hogy buktát lopott

vadász szemünkre lányok térde les

és haragomban megölnék egy tündért

holott talált és lukas életünkért

belátom - ölni meg nem érdemes.

mint locspocs-fényben a vastaligákkal

zörgő, seszinü alakok

ugy vonulnak a fejemen által

karácsonyesti gondolatok -

nem éppen olyanok hogy fönn az egekben

ily talicskákon hozzák a felhőhegyen

a havat libasorban kéklő seregben

az angyalok, hogy inség munka legyen -

nem, hanem