[TÖREDÉKEK 6]

Szólj hát, mit tegyek én, hogy szeress

ha sírva fakadok, ne nevess

Mint a motor, mely már begyulladt,

de nincsen utja és nem indulhat,

olyan vagyok s ha bátrabb volnék,

értelmetlen szavakat szólnék.

s ha nem volt még halálos szerelem,

azt akarom, ez halálos legyen,

értelmes kín: mert nincs értelme annak,

ha embernek üres kínjai vannak,

s ha nem szeretsz úgy, mint tenmagadat,

én meg fogom majd ölni magamat,

nem hogy szerelmem vagy bosszúm mutassam,

de jobban fájna elsorvadni lassan,

s árnyék leszek, melytől szorongva félsz,

bíró, kitől büntetést nem remélsz:

Vigyázz! Ne hagyj meghalnom, amíg élsz!

Segítsetek, hogy meg ne öljem,

hogy hirtelen ki ne töröljem

a világ képei közül

Óh hittem volna inkább, hogy van Isten,

mint hogy van énnálam különb

Szeretem s ezért megölöm,

hogy jön ahhoz, hogy én szeressem?

Miféle ördögi öröm

osztozkodik a bőrömön

Bocsássátok meg, barátság, te hív kincs

s ti kemény Kőmíves Kelemenek,

hogy egy ringyóért, kiben semmi szív nincs,

háromszor tagadtam meg művemet.

Azt hittem, a mű reám eső részét

elvégeznem majd jobban sikerül

ha hozzá térek haza

Sokan voltak és körülvettek

álmomban engem s kinevettek:

„Hehe, hát ennél van a kincs,

ami nincs!”