TÖRÖK BÁLINT

Izabella királyné Budában

Azt se tudja, hova lesz buvában:

Két ellenség két felől szorítja,

Szívét a gond száz felől borítja.

Összegyüjti budai tanácsot:

„Jó emberek, adjatok tanácsot:

Boldogasszony temploma keresztjén

Török zászló lengjen, vagy keresztyén?”

Szól a biró nagy Isten szavával

Tizenharmad szék-ülő magával:

„Mire a nap még egyszer kisütne,

Német zászló lesz oda felütve.”

Titkos éjjel a kaput kinyitják,

Magyar urak ezt nem is gyanitják:

Török Bálint, György barát, vezérek!

Kár alunni mostan a vezérnek.

Nem aluszik a barát, felébredt;

Török Bálint ruhát sem cserélhet:

Az ellenség, ki nyakra, ki főre,

Takarodik a várból előle.

Jár a barát postája, követje,

Szolimánhoz titkos üzenetje; -

Maga Bálint csak morog; csak ümget

„Ez is elád maholnap bennünket!”

Sárga lovát nyergelik atlaszra,

Úgy robog a budai piacra,

Nagy sokaság közibe úgy léptet:

„Halljátok ezt ti budai népek!”

„Áruló az, áruló a neve,

Verje meg a magyarok Istene,

Aki Budát - gyilkolom a fattya! -

Kettő közül egynek is feladja.”

- „Áruló az, áruló a neve,

Verje meg a magyarok Istene,

Aki Budát közülünk feladja,

Török Bálint szavát nem fogadja.”

Érkezik a vad pogány, sereggel:

György, a barát, összesúg ezekkel;

Maga Bálint, ha szivből, ha szinre,

A basának dolgozott kezére.

„Két ellenség a Duna-két-parton:

Kevés annak az én egy jó kardom:

Egyiket a másikkal - hiába!

Ahogy lehet” - gondolja magába.

Hétfő napon hajnalhasadáskor,

Veresebb az ég alja, mint másszor;

Hajnal előtt a Szentgyörgy terére

Vágtatott a magyarok vezére.

Ágaskodik jó lova magasra,

Kukorékol a csaták kakassa;

Hej! mit akar a Bálint ma reggel

Török-magyar egyesűlt sereggel?

Amit akar meg is teljesíti,

Hajnali szél zászlaját röpíti,

Maga pedig kardját emelinti

Török Bálint, jó vitéz, Enyingi.

Széles a víz a Duna árkában:

Ne menj neki, bolond cseh, vaktában!

Nekimenne, ha partja se volna,

Vize helyen pokol tüze folyna.

Fut a vezér maga is, vesztébe,

Beletört a gyalázat szivébe:

Szegény öreg! hogy ki nem huzhatta,

Futásában elvérzik miatta.

Török Bálint, jó vitéz, Enyingi!

Vitézséged ne mutasd nagyon ki,

Mert a pogány bizony megigenli,

Gonosz barát ellened ingerli.

Gonosz barát hitszegő tanácsa

Azt a vermet csak ássa, csak ássa,

Ki miatt lesz Budavár bukása,

Török Bálint hálóba jutása.

Győzedelmes ütközet elmulván,

Izeni a Szolimán nagy szultán:

„Fiam Bálint, magyarok vezére,

Jöszte hozzám ebédre; ma délre.

Jöszte hozzám az ország nagyával,

Izabella királyné fiával:

Atyja után én vagyok az atyja,

Árvaságát meg sem is siratja.”

Gondolkozik a Bálint magában:

Nem lesz-e jobb maradni Budában?

Mintha sugná, valami azt mondja:

Ne menj, Bálint, a török táborba!

Király-asszony ellenben azt mondja:

„Török Bálint, te segíts bajomba:

Gyermekemet nem adom barátnak,

Szivében nincs érzelme apáknak.

Neked adom, hűséges jobbágyom!

Neked is van két fiad Torbágyon:

Mintha egyik volna most öledbe’,

Viseld gondját, úgy adom kezedbe.” -

Hosszas ebéd a török szultáné,

Hátra van még a fekete kávé;

Török Bálint tétova tekintget:

„Körülfogott a jancsár bennünket!”

„Nézz ki fiam, gyenge kis apródom!

Látsz-e nagy port a budai úton?”

- „A szombati kapuja kitárva,

Ott megyen a sok török Budára.”

„Nézz ki megint, édes kis apródom:

Jaj Istenem, be szörnyen aggódom.”

- „Izabella királynét csalárdul

Költöztetik kifelé a várbul.”

„Harmadszor is nézz ki még apródom;

Oh! hogy erről tenni már nincs módom...

- „Boldogasszony tornya tetejében

Félhold ragyog a kereszt helyében.”

Jő parancsa Szolimán szultánnak,

Parancsolja Verbőczi Istvánnak:

„Te fogsz lenni az ország birója;

Török Bálint itt marad egy szóra.”

Parancsolja azután barátnak:

„A csecsemőt vidd el az anyjának,

Te fogsz lenni ország kormányzója;

Török Bálint itt marad egy szóra.” -

„Hej! az a szó több-e mint egy másik?

Minek jöttem én azért Mohácsig!”

„Fiam Bálint, érjük el Eszéket:

Becsülettel hazaküldlek téged.”

„Hej! az a szó hosszu már egy hétig;

Hosszu nekem Budától Eszékig.”

„Fiam Bálint, ne tüzelj, várd sorra:

Hadd megyünk le, ne tovább, Nándorra.”

„Nagy Szolimán! nagy a te hatalmad,

Nándor alól most tovább lecsalhat...”

- „Kutya voltál, az maradsz, de vason:

Láncot neki, hogy ne haraphasson!” -

Várja szegényt - beh mihaszna várja! -

Odahaza a szép két kis árva:

Minden reggel kimegy az utcára,

Édes atyját de mihaszna várja.

Várja szegényt szerelmes szép nője:

Ki-kiáll a magas könyöklőre;

Fehér képét ereszti karjára,

Úgy zokog, hogy mégse jön a párja.

Héttoronynak egy sötét zugában

Török Bálint üldögél magában;

Ifju korát a vénség megszánja,

Megérleli s a halál levágja. -