Törött hajók

Űzött a szél, a hab, az átok,

A félelem s a fájdalom.

Testvér-hajók: törött hajók,

Most itt fekszünk a zátonyon.

Nézzük, a messze láthatáron

Hogy haladnak az ép hajók,

Szél lengeti árbocukon

A csillaghímes lobogót.

A mi árbocaink letörtek,

Iránytűnk tengerbe veszett, -

Egészségünk Amerikáját

Nekünk ki mutathatja meg?

Kolumbusunk lesz-e minékünk:

Földi, vagy égi orvosunk?

Kinek bűvös „legyen”-szavára

Rongyból új vitorlát vonunk.

Tudnánk-e jó széllel repülni,

S kikötni áldott partokon? -

Itt heverünk és álmodunk,

Csak álmodunk a zátonyon.

Lehet, hogy túlsó part nincsen is,

Lehet, hogy minden így marad.

Mindegy. - Halvány sugárral néha

A zátonyra is süt a nap.