Történelem

Kerelőszentpáltól Krakkóig az út

Hosszú volt - - s mégis győzelmes-rövid

- Báthory! - pedig nem volt repülőd,

Motorkerékpárod. - Sem tankjaid

Nem voltak. Mégis, hatalmas karod

Erdélyi súllyal sujtott egyaránt

Székely pártütőt s orosz zsarnokot.

Futott előled gyáván, nyomorultan

Békés: a nevét meghazudtoló,

S futott előled Rettentő Iván:

Cár, minden oroszé, mindenható.

Apám ajkáról hallgattam először

Lázas-büszkén a zord tündér-mesét:

Volt egyszer hol nem: két országnak Őre -...

(Megfizetett a muszkának előre,

48-ért is! gondoltam titokban -

S megnőttem e gyermeki gondolatban -

S abban, hogy mindezt más magyarok nélkül,

Kicsiny Erdélyből csinálta vitézül.

S hogy elhagyott is: gondunkat viselte

Lengyelek Királya, Erdély Fejedelme.)

Hallgattam a zordon tündér-mesét

Apám ajkáról régi-régi télen.

Szunnyadtak az új kísértetek még.

Pilsudszky sírján dísz-őrséget áll most

Más hódító. Póz az, vagy becsület?

Mindegy. Te, ó Fejedelem s Király,

Zárd imádba kicsiny Erdélyedet.

A te sírodon lengyel ég alatt most

Dísz-őrséget - fájdalmasan lebegve

Aligha áll más, ha nem Pókainé

Árva, szegény - és kiengesztelt lelke.